Mekkora zene...!!!

A The Cardigans nevű svéd banda leginkább a Leonardó Kapribogyós Rómeó és Júlia film zenéjéről a Lovefool-ról lehet ismerős bárki számára. Könnyen rájuk lehetne húzni az "egyslágeres banda", de azért ennél többről van szó, van nekik legalább kettő is! (Zárójeles megjegyzés: most gonosz voltam, a The Cardigans egy olyan popbanda, amit érdemes megismerni, talán majd lesz még tőlük egy-két klip a közeljövőben). Íme a másik "hit", az Erase/Rewind, ami szerintem jobb is a másiknál. A klipje viszont elég beteg, azt meg kell hagyni.

Akik ismernek, azok tudják, hogy ez a hét számomra nagyon "rough" volt. Több szempontból is, amit nem lenne ildomos itt részleteznem, legyen annyi elég, hogy az első ajánlott zenét a Markus Schulz bulion hallottam, igaz a kredit nem az ő nevéhez fűződik. A dalt a Pole Position nevű magyar formáció játszotta, és első hallásra megragadta a figyelmünket. Mondhatni, olyan zene, hogy sírva fakad a vöröshagyma! Kaskade feat. Haley - Dynasty (Dada Life Remix).

Viszont szeretném, hogy ha egy olyan zene is kikerülne, ami a hangulatomhoz passzol, úgyhogy következzék Ákostól, az Ennyi nem elég című dal, élő verzióban.

Most, hogy így frissiben túl vagyok egy fergeteges Armin Van Buuren party-n, mi más is jöhetne gyorsba', septiben, mint egy AvB dal? Hamarosan megérkezik az úriember új szerzői albuma (Mirage címmel), még aktuálisabb ez a poszt. Most, hogy jobban belegondolok, két dalt is megosztok veletek. Az első darab a tavalyi év legnagyobb Armin slágere, a zseniális, csodálatos, magával ragadó Broken Tonight. A refréne különösen veszélyes, képes könnyeket csalni a szembe (istenem, de jó volt tegnap, illetve ma!).

A következő viszont már az új single, az albumbeharangozó nóta, ami nagy meglepetésre, instrumentális. Kicsit magán viseli a Gaia project stílusjegyeit, de én inkább a régi Arminra ismerek rá (Sail, Serenity). Az biztos, hogy hatalmas szám ez is, az első hallgatásra magával ragad, nem is kérdés, miként kerül ide (és ez is milyen jól szólt tegnap, illetve ma!).

..., csapjunk hozzá még egyet! A mai "Mekkora Zene..!!" előadónk igazából egy együttes, méghozzá Hollandiából, a műfaj pedig nem trance, nem dance, hanem gótikus rock/metál. A zenekar neve Within Temptation, a forntasszony pedig a gyönyörű és istennőkre jellemző hanggal megáldott Sharon Den Adel. Akinek ismerős a név, nos, annak nem a saját készülékében van a hiba, a hölgyemény énekelt már Armin van Buuren-nek is egy számot (In and Out of Love), de az ugye elektronikus alapokra épült. A mostani dal viszont szimfónikus, gótikus, magával ragadó, igazi rock-költemény. A 2007-es The Heart of Everything albumon szerepelt, a dal címe The Cross. Klip sajnos nem készült hozzá, így jobb híján élvezzétek "csak" a zenét és a dalszöveget!

Kedvenc énekesnőimből elég sok van (szerencsére), most egyikőjük dalát szeretném elétek tárni. Talán ismeritek, angol a drága, fivére egy híres, elektronikus banda tagja, de igazából egy fehér rapper mellett tűnt fel, hogy aztán a saját lábán is megállva szép karriert fusson be. A megfejtés pedig...?

Most nem vagyok annyira gépelgetős kedvemben, mondhatni depis vagyok, magamba vagyok fordulva, orromon egy Do Not Disturb felirat ékeskedik. Na jó, nem (bár a kedvem tényleg nem a legjobb), de amennyiben ez így lenne, The Cure-t hallgatnék naphosszat. Nem mintha be akarnám kategorizálni az együttest valami olcsó, emó banda skatulyába (bár ma lehet, hogy ezt a jelzőt aggatnák rájuk), tény, hogy egy-két dalukkal le tudnak dobni a padlóra. De ez jó így, ezért is hallgatom meg most például a Lullaby című dalukat, és tegyetek Ti is így! (Majd legközelebb többet írok, a The Cure is megérdemli)

No nem a bejegyzés, hanem a mai számunk címe magyarul így hangzik. Az előadó egy angol metálbanda, és bár ez a daluk kifejezetten populáris (és talán a rajongók szemében nem is a legjobb), nekem mégis ez tetszik tőlük a legjobban. Nem túl kemény, slágeres, még egy kis elektronika is befért: ez a Paradise Lost száma, az Erased.

... méghozzá Katie Melua-ba. Ha bekopogtatna hozzám, hogy velem akar maradni örökre, körbefutnám a Balatont. Sajnos erre kevés az esély, lévén ő világsztár Angliában, én meg nem, itthon. Mindenesetre még egy-két olyen dal, amit most bemutatok, és kiköltözöm hozzá, akár akarja, akár nem.

Nem, most nem Ákos következik, hanem egy, a trance műfajból ismerős hölgyemény, akinek erős, marcona, karakteres hangja olyan számokban vált ismertté, mint a Shivers, a Dark Side of the Moon, az If You Should Go vagy a Nothing At All. Tessék? Már vágnátok rá kórusban? Na akkor egyszerre: Susana!

Egyik kedvenc zenekarom a Scooter, gyermekéveim legszebb nyarai jutnak eszembe a számaikról, nagy kár, hogy mostanában ennek a robogónak a gumija is defektes, a benzine is elfogyott és a kormányművébe is beállt egy nyolcas. Épp ezért tekintsünk inkább a múltba, amikor még volt lélek a zenéjükben. Utazzunk vissza 2000-be!

Kevés olyan vezérdallam van, amit meghallva az ember szinte egyből vágja melyik számról van szó. Kevés, de ami van, az is jórészt a 80-as évekből származik. Ebbe a kategóriába tartozik a Europe, svéd rockzenekar is, aki már 1979 óta űzi az ipart kisebb-nagyobb megszakításokkal, nemzetközi sikerre és hatalmas ismertségre mégis csak egy számukkal tettek szert, amit azóta sem sikerült überelni.

Sok mindenhez értenek a japánok: tudomány, videójátékok, animék és még a zenében is otthon vannak. Persze amennyi zseniális dolgot állítanak elő, annyi szemét is keletkezik, de ez mindehol így van (csak éppenséggel ők sokkal őrültebb cuccokat találnak ki). De mindegy is, térjünk át a zenére, hiszen erről szól ez a blog.

Nem vagyok kifejezetten j-pop rajongó, de vannak olyan előadók, akiket nagyon szeretek és tisztelek. Ilyen például Ayumi Hamasaki, Rie fu, Maaya Sakamoto és mostanában bizony ide tartozik a Stereopony együttes is. Kifejezetten kellemes soft-rock-ot játszanak, néhol aranyosan, néhol pedig hangulatosan, de mindig ügyesen. Ráadásul a zenekar összes tagja (az a 3, aki alkotja) nőnemű.

Yuri Kane? Mire asszociál rögtön a PC-gamer? Mindegy is, nem a név a lényeg, hanem a zene. És ebben ez az orosz úriember nagyot alkotott! 2010 egyik legnagyobb trance durranása, megérdemelt helyet kap itt a blogon. Csodás harmóniák, szívbemarkoló ének, és az a zongora...! Érdekes viszont, hogy egy japán zenekar, a Capsule egyik számában is felcsendül ugyanez az ének, méghozzá (szerintem) ugyanettől az énekesnőtől, aki viszont egyik produkciónál sincs feltüntetve. Sebaj, ettől még a dal jó, mit jó, durvajó! Hallgassátok szeretettel: Yuri Kane - Right Back.

... egészen 1997-ig, amikor is az Aqua nevű formáció már sikert sikerre halmoz. Sokak emlékezetében biztos úgy maradt meg az együttes, mint a "barbie görlös csapat", pedig alkottak ők amellett más jó számokat is ám! A Roses are Red, a Doctor Jones, a Cartoon Heroes, az Around the World mind-mind nagy himnuszok, partislágerek. Ugyanakkor a balladák terén is brillíroztak, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Turn back Time című számuk.

... azaz Krúdy és egyik figurája, Szindbád: ők prezentálják most nekünk frissibe', izibe' az új Ákos dalt a közelgő új nagylemezről. A dal még annyira ropogós (tegnap jelent meg DualDisc maxin), hogy csak na! Egy kis rövid kritika majd lesz róla egy hozzám közel álló honlapon, addig is ajánlom mindenkinek ennek az új karcos, rockos szerzeménynek a szellemes, látványos klipjét! Ákos - Szindbád dala.

Nem is olyan rég írtam a belga Sylver csapat tavalyi albumáról a "rendes" honlapomon, de most nem ez az apropója a post-nak. A Winamp-ban épp az egyik korai számuk ment, ami a nagy siker, a Turn The Tide mellett eltűnt (köszönhető a hasonló hangszerelésnek), pedig szerintem sokkal jobb dal annál. Ez a Skin, élvezzétek!

Nem bizony, ez komolyabb annál. Kálloy Molnár Péter első albumát (A nő után - 2008) hallgattam a minap, és meg kell, hogy mondjam, kellemeset csalódtam. Úgy alapból nem is tudtam, hogy álljak hozzá a lemezhez, Hrutka Róbert közreműködése már előretükrözött egyfajta zenei világot, de ezt nehezen tudtam összegyeztetni Kálloy Molnár Peti bohókás, de mindenképpen szimpatikus stílusával, megjelenésével. Persze biztos, sokan ismerik komoly oldalát is, én sajnos nem vagyok ennyire tájékozott. A lényeg az, hogy ez az album néhol olyan, mint a színművész maga: vicces, frappáns, szellemes és néhol komoly, szomorkás. Erről az albumról (mert azóta már van egy újabb is) most egy számot ragadnék ki, mert bár mindegyikben van valami különleges erő, a legslágeresebbnek ez tűnik számomra (no és persze klip is készült hozzá).

Újabb kedvenc bandám következik, méghozzá Némethonból, és ez nem a Modern Talking. A stílus annál durvább, de bőven hallgatható. A rock műfajt ismerők már biztos kitalálták, hogy kikről is beszélek, de talán az alant látható kép is segít.

Nem, a Krezip nem az, hanem egy - sajnos már feloszlott - holland rockegyüttes, akinek frontasszonya Jacqueline Govaert. Ki is ő? - kérdezheti mindenki jogosan. Nos, talán elég annyit elmondanom, hogy Armin Van Buuren egyik dalában is énekelt már (Never Say Never). Mostanában a Krezip a hardstyle stílus berkein belül is elhíresült, ugyanis egy dalukat már többen is feldolgozták. Én mégis eredetiben mutatom be, ugyanis úgy sokkal-sokkal jobb, mint a törpikehangra torzított zúzda.

... koktél iszogatva (vagy inkább hideg sört), a pálmafák lombja alatt, ahogy a naplemente barnás-sárgára festi be a tengert, miközben ez a zene szól: Sunlounger - White Sand. Ezt szeretném még egyszer megélni.

Emlékszem tavaly, hogy vártam a másik kedvenc zenekarom új kislemezét... nagyon! Akkor már 3 éve nem jelentkeztek új számmal, ráadásul album beharangozó is volt, így kiemelt jelentőséget kapott. A dalt egy "élő" (gyakorlatilag playback) fellépés során prezentálták először, és hát... sokkoló volt. Aztán megszerettem, most pedig egyenesen imádom! Ez a Depeche Mode-tól a Wrong! Végtelen minimalizmus, ugyanakkor mesteri építkezés, gyönyörűen kibontakozó dallam és érdekes, zavaros, de elgondolkodtató videóklip jellemzi. középút nincs, vagy szeretni vagy utálni lehet ezt a számot.

Mostanában nem megy ki egy dal a fejemből, pedig eleinte nem is estem hanyatt tőle. Mondjuk elég sok dallal vagyok így manapság, valahogy az elmúlt években megkedvelt előadók mintha nem tudnának ismét csodát tenni, és egy hatalmas slágert írni. Aztán egy-két hallgatás után rájövök, hogy ez biz' jó! Mint például a Paramore egyik új száma.

De tényleg az! Nem akarok én itten blogolni mindenféléről, ami nem zene, de a mai dal találó apropót szolgáltat mondandómhoz. Katt a továbbra, és tovább regélek!

Eddig főleg a pop-rock területéről szemezgettem dalocskákat, hát most engedtessék meg nekem, hogy a trance érából is bemutassak egy favoritot. A stílustól nem kell megijedni, bár igen, lábdob alapú az ütem (tucc-tucc ugyebár), és hosszú a dal, és nincs benne ének... én mégis azt mondom, érdemes belehallgatni mindenkinek. Miért is?

Azért, mert a kiállás egyszerűen gyönyörű, sőt, amikor beindul utána a dal... huhúúú! Nem hiába ez a kedvencem a tavalyi évből. Aki nem rajong ezért a stílusért, az próbáljon meg elvonatkoztatni az ebből fakadó sajátosságoktól, és koncentráljon a dallamra. De milyen hanyag vagyok, még le sem írtam, hogy kiről és miről van szó! Tessék: Mat Zo - The Fractal Universe.

Érdekes, hogy a The Cure sem olyan népszerű már Magyarországon, mint régen (például egy normális rajongói oldalt nem lehet találni). Pedig megérdemelnék, Robert Smith és bandája nyugodtan tekinthető zenetörténelmi ikonnak, habár lehet, hogy ma már csak simán leemóznák őket. Mindegy is, ebbe most nem megyek bele, inkább egyik kedvenc számukat osztom meg veletek. Sőt, rendhagyó módon ennek a dalnak egy feldolgozását is beillesztem az eredeti után, de hogy kiről is van szó, az majd a Tovább után kiderül.