Eddig főleg a pop-rock területéről szemezgettem dalocskákat, hát most engedtessék meg nekem, hogy a trance érából is bemutassak egy favoritot. A stílustól nem kell megijedni, bár igen, lábdob alapú az ütem (tucc-tucc ugyebár), és hosszú a dal, és nincs benne ének... én mégis azt mondom, érdemes belehallgatni mindenkinek. Miért is?
Azért, mert a kiállás egyszerűen gyönyörű, sőt, amikor beindul utána a dal... huhúúú! Nem hiába ez a kedvencem a tavalyi évből. Aki nem rajong ezért a stílusért, az próbáljon meg elvonatkoztatni az ebből fakadó sajátosságoktól, és koncentráljon a dallamra. De milyen hanyag vagyok, még le sem írtam, hogy kiről és miről van szó! Tessék: Mat Zo - The Fractal Universe.
